Kolombusz hozzánk képest…

Na, nem tudom, hogy ő Amerika felé menet mikor állt meg először kávézni, mi mindenesetre egészen Biatorbágyig (hehh, „lila hordágy”, mi?) jutottunk.

Következett kb. 500 km, különösebb izgalmak nélkül, a fogyasztás 4,8 és 5,2 között mozog, ha ennyivel megjárjuk, akkor Avensis-feliratot tetováltatok valahova magamra (ötletek ide: hovatetevatassonkornel@europatura.blog.hu).

Prága közlekedése elég kaotikus tud lenni, pl. kereszteződés telizölddel, kétfelé közlekedő villamossal. A megoldás:  türelem. Szóval, a kocsi őrzött parkolóban, mi meg átültünk a lábbuszra.

A város nagyon szép, amit meg tudunk belőle nézni, az biztosan maradandó élményt nyújt. Két szó (na jó, három), amit tuti, hogy megjegyzünk: Budweiser és Pilsner Urquell. Nincs ezen mit ragozni, nagyon jó a sör, és a kiszolgálás is nagyon kedves: a pincér megigazítja a gallérodat, mielőtt lefényképez, de azon se lepődj meg, ha azzal kezdi, hogy megölel.

Nnna, mára ennyi, legyetek jók, mi is azok leszünk!